Egyetemistaként muszáj vagyok írni arról a hírről amit az Indexen olvastam, miszerint: Enyhítene a diplomaszerzés követelményein a felsőoktatási stratégia legújabb, átdolgozott változata, amely hamarosan a kormány elé kerül: azokon a szakokon, amelyeken az „idegen nyelv ismerete másodlagos”, nem lenne szükség a bizonyítványra. Bővebben itt
Ez konkrétan egy vicc. Kétszázegynehány kredit, 5 szigorlat megszerzése után azt hiszem könnyen kijelenthetjük, hogy siralmas, amit nálam valószínűleg okosabb emberek ötlöttek ki. Az orvosi egyetemre bekerült hallgatók 99%-ának van valamilyen nyelvből nyelvvizsgája. Ez el is várható, több szempontból is: Magasabbak a ponthatárok, nyilván a bekerültek jobb családi helyzetből jönnek, és még sorolhatnánk. Az oktatók túlnyomórészt amúgy is angolul hozzák be a diákat, mi több van olyan kurzus, ami csak idegen nyelven hallgatható.
Más felsőoktatási intézmények színvonalát megítélni nem tudom és nem is akarom, de én egy 3 kredites kötelező tantárgynál is tövig kaptam be a könyvet, nem beszélve a 8-9-11 kredites tárgyakról. A nyelvvizsga ezekhez a vizsgákhoz képest egy rutinvizsgával volt egyenértékű. Ha ezt a színvonalat feltételezném a többi felsőoktatási intézményben, akkor bizony mindenki dalolva tenné le a nyelvvizsgát és ilyen probléma nem lenne. Erről sajnos nem beszélhetünk, de ez alapján feltehetjük azt a költői kérdést, hogy akkor ezek a hallgatók mégis, hogyan voltak képesek egy szigorlatra felkészülni, vagy hogyan voltak képesek sikeres államvizsgát tenni?
Nyilván nem szükséges nyelvtudással rendelkeznie egy óvónőnek, de érdekes megemlíteni, hogy míg a nassfeldi sarki közértben tudtam angolul vásárolni a sítaxi tősgyökeres Bundesliga frizurás sofőrjének pedig angolul iránymutatást adni és tájékoztatást kérni, addig ez Magyarországon koránt sincs így.
Itt meg lehetne említeni a középiskolai nyelvtanárok kompetenciáját és felelősségét is, erre most nem térnék ki mert nem ez a téma. Épp pár napja jelent meg egy cikk a finn oktatási reformról, vessük össze azzal ami jelenleg Magyarországon megy. Bár az új rendszernek nem láttam még a minőségbeli változását (eddig szerintem inkább rosszabb mint jobb), de ha egy kormány olyannyira brutálisan visszavágja az amúgy is alulfinanszírozott oktatásba fektetett pénzt, akkor ne csodálkozzon, hogy ilyen statisztikák látnak napvilágot. Jogszabályokkal bár lehet ezen javítani, a ténylegesen siralmas helyzet nem fog változni.
Felsőfokú angolra autodidakta módon készültem fel, kb 10.000 forintból ami könyvekre ment el, a többi anyagot letöltöttem a netről. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy mai középfokú nyelvvizsga (ami valójában jó indulattal egy alap szintnek felel meg) heti 4 órás felkészülést feltételezve fél év tanulás után letehető. Aki erre nem képes az menjen a sóhivatalba. Arról már nem írok, hogy milyen lehetőségei lennének a delikvenseknek, ha legalább egy nyelvet beszélni tudnának (mert a burgenlandi óvónéninek mégiscsak vastagabb a pénztárcája mint a magyarnak), mert ezzel már egy másik bilit borítok ki, ami egy későbbi poszt témája lesz.
