Úgy érzem illő rövid magyarázatot adni arra, hogy miért épp a sebellátóban kötöttem ki harmadéven. Medikusként első és legfontosabb dolgom a tanulás mellett a megfelelő gyakorlat megszerzése. Hol máshol lehetne a legtöbbet gyakorolni, mint ott, ahol a legtöbb ember megfordul? Irány a Traumatológia.

Jöjjön egy kis statisztika, miért jó itt kezdeni.

• A fekvőbetegek 12%-a valamilyen sérülés miatt kerül kórházba.
• Magyarországon évente átlagosan 300.000 ember kap sürgősségi ellátást. (Kis matek: ez alapján átlag napi 800 ember kerül be a traumatológiai osztályokra)
• Naponta ez 300.000.000 forintjába kerül az adófizetőknek. (Évi 100-120 Milliárd) 
• A magyarországi baleseti halálozási arány 115/100.000. Sajnos az ilyen eseteket is látni kell ahhoz, hogy szakosodásnál mindent figyelembe véve dönteni tudjunk az adott szakma mellett/ellen.

Sorolhatnám még tovább, de a fenti számok is önmagában igazolják, hogy hol "láthat" legtöbbet az ember. 

Ami számomra még fontos volt, az a csapatmunka. Az itteni traumatológián hihetetlenül tiszteli egymást az egészségügyi személyzet. Ahhoz képest, hogy mit tapasztalok az egyetemen, valamint a klinika egyes osztályain, ez már-már ideális. Mindenki tudja a feladatát, hihetetlenül összeszokott a csapat.

A következő posztok a betegtípusokról, esetekről fognak szólni, kitérve a hivatás gyönyörűségére és hátrányára.