Hogy hogyan is néz ki egy péntek este egy vidéki város traumatológiai osztályán?

"... ma este ismerősénél hirtelen felindulást követően nyakát megvágta..."

Hát kb. így.

Ambuláns lap itt érhető el érdekességképp:

http://kepfeltoltes.hu/130929/ambulans_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az eset külön érdekessége, hogy öccsét kb. 2 hónapja ugyancsak én láttam el (állítólag azóta már újból volt bent ő is). Az ilyen esetekhez egyébként túl nagy kommentárt felesleges fűzni. Elvégre naponta látnak el így száz számra beteget abban az országban, ahol a statisztikák szerint minden tizedik ember alkoholista. Mindenki szörnyülködhet, hogy hát itt tartunk? Pedig, hogy őszinte legyek, mi medikusok ezeknek az eseteknek örülünk a legjobban. 

A több éve praktizáló orvosok többsége az ilyen eseteket készséggel, zokszó nélkül ellátja, ugyanakkor betegünk általános megítélése már vitatott, hogy finoman fogalmazzak. Az orvos joggal lehet felháborodva, hisz nem ezért ült könyvek garmadája felett hajnalokig éveken keresztül. Épp ilyenkor jövünk a képbe mi, hisz örömmel passzolják le az ilyen eseteket a tapasztalatlanabbaknak  :).

Mindenki tudja hogy az ilyen emberek a traumatológiai osztályokon egy évben akár havonta (sőt hetente!) többször is megfordulnak. A medikusoknak pedig meg kell mutatni, hogy mivel fogják őket az esetek többségében zavarni. Suturákat pedig kivel lehetne a legjobb gyakorolni, ha nem egy olyan emberen, aki a világáról nem tud? A dokik legtöbbször csak tűpárnának/próbababának hívják őket. Gyakorlásra kiválóak. Az első pár esetnél remegett a kezünk, mint a miskolci kocsonya. Hiába volt műtéttanunk, ahol sertéslábon ill. szilikonpadon már untig gyakoroltuk a varratfajtákat... mégis csak más embert varrni. Ha esetleg ilyen beteg nem lenne, az elején még fejsérülteket engedtek nekünk egyébként, ahol a haj úgy is eltakarja a seb után keletkező heget. Pár hónap gyakorlás után viszont elmondhatod magadról, hogy az alapszintű sebeket már el tudod látni. Jelen pillanatban konkrétan olyan esetre várok ahol ínvarratot is be kell majd raknom, mert abból még "hiányom" van, ahogy köröm levételből is...

Külön köszönet illeti a teljes egészségügyi személyzetet, amiért ennyire közvetlenek velünk, orvostanhallgatókkal. Az ő tapasztalataikat tankönyvből megtanulni nem lehet.

Sokan úgy kerülnek ki az orvosiról, hogy még tűt se szúrtak emberbe. A gyakorlatok hiányát balgaság lenne tisztán az egyetemek számlájára írni. Általános megfigyelés, ha az órarendeden felül szeretnél bemenni segíteni/tanulni/gyakorolni akkor a legtöbb helyen örömmel látnak. Nyilván nem a mellkas sebészet ajtaján kell legelőször dörömbölni, de vérvételhez simán fel lehet kelni hajnalban, reggel 6-ra bemenni és csinálni. Az már egy másik kérdés, hogy sokakban ez a fajta motiváció nincs meg. Jelenleg úgy vagyok vele, ha már általános orvos diplomát fog kapni az ember valamikor a jövőben, akkor kutya kötelességem, legalább az általános dolgokkal tisztában lenni. Igenis muszáj bejárni a különböző klinikákra és a legáltalánosabb betegségekkel, kezelésekkel, vizsgálati eljárásokkal találkozni, adott esetben elvégezni. Az októberi péntekekre sikerült bekérnem magam egy szakambulanciára, a későbbiekben majd arról is igyekszem beszámolni.