Már korábban is akartam írni, hogy egy picit torznak tartom, hogy állandóan csak a traumatológiára járok be, nyilván lesz forgó rendszer a rezidens képzés során is, de mégis csak jó lenne más sebészi területeket is megismerni. Szóval lépnem kellett...

Erre volt tökéletes lehetőség az egyik sebészet előadáson félig elejtett megjegyzés, mégpedig, hogy az orvostanhallgatókkal kívánják majd hosszútávon kiváltani a másodasszisztenseket, így akinek kedve van, jelentkezzen. Már a trauma blokkgyak alatt is jártam az ált. sebesek műtőjébe, azonnal jelentkeztem. Igazából ha mást nem, legalább azért megéri, hogy másfajta műtéteket látok.

Az első félév az jóformán magának a rendszer kiépítéséről szólt. Tanszékvezetőnk több fronton is nyitotta meg a lehetőséget előttünk: TDK/Diplomamunka, Transzplantációs ügyelet, valamint kortárs felvilágosítás formájában. Nyilván a keretek meghatározása után lehetett egyáltalán belekezdeni a konkrét munkába, a részletek nem lényegesek.

Egyébként múlt héten szombaton 10:08 körül hallottam is őket beszélni a Kossuth Rádióban, míg anya taxinak használt, meg is lepődtem. Sajnos nem lehet beágyazni a médiatáras műsort (no comment), ezért az alábbi linken érhetitek el: http://www.mediaklikk.hu/musor/szombat-delelott/ (március 29-ei adás). A műsorban gyakorlatilag elhangzik minden, ami lényeges ebből a szempontból, 8:00 körül kezdődik és kb. 5 perc az egész.

Tegnap délután jött a mail, hogy hajnal 2-kor várható egy beültetés, aki akar menjen. Kapva kaptam az alkalmon, mivel nem ért rá senki. Igazából aludni sem tudtam előtte, csak forgolódtam. Kicsit rémisztő volt végigmenni a kórház folyosóin így este. Sehol senki 100 métereken keresztül a szinte tökéletes vaksötétben, de nem is ez, hanem inkább az, hogy eddig itt mindig folyamatos nyüzsgést láttam. Fura volt, nem beszélve arról, hogy füstszakasz határokon szinte mindenhol zárt ajtókkal szembesültem. A perfúzióra oda is értem mindezek ellenére időben, majd bemosakodás és asszisztencia. Nem volt egyszerű, a műtét közben rájöttem, hogy sokkal finomabb kézmozdulatokkal operálnak, mint a traumán, ráadásul Hegarral dolgoznak a jobb megközelíthetőség miatt, amit én megvalljam őszintén nem tudom miért, de nem szeretek. Lényegtelen, mind1.

A 3 és fél, 4 órás műtét alatt ami kihívást érdemelt, az a folyamatos kampózás, lehetőleg úgy, hogy észrevétlen maradj, mégis láss mindent nem utolsó sorban úgy, hogy a kezeid lehetőleg ne legyenek útban. Ezt a gyakorlatban egy obes betegen nehéz megvalósítani, de megoldottuk, itt azért jól jött a traumás tapasztalat. Ja, és természetesen az se volt utolsó amikor levették a bulldogokat a veséről. Gyönyörű látni ahogy feltöltődik és kezdetben csak az artéria majd nagyon halványan a vese is pulzált. 

A vesét egyébként du. 4 körül vették ki Frankfurtban, majd kb. éjfélre érkezett meg hozzánk. A németek 8 liter HTK-val a tutira mentek, említették is, hogy nem cicóztak (Bővebben akit érdekel a transzplantált betegeknél alkalmazott transzfúziók azok itt utánaolvashatnak).

Reggel fél 8 körül, hullafáradtan kijönni a friss levegőre nem is volt olyan rossz. Valami megfoghatatlan, pozitív érzés kerített a hatalmába, rég volt már ilyen, ha másért nem, már ezért megérte bemenni. Utána elmentem szavazni, meg is lepődtem mennyien mentek már el, viszonylag ilyen korán. Sor nem volt, de rendesen jöttek-mentek az emberek. Ilyenkor azért lopva csak visszatér az ember hite a társadalomba. Ha már elmennek az emberek szavazni, függetlenül attól, hogy kire csak látszik, hogy törődnek a közügyekkel. 

Ma lenne trauma ügyelet is, még kedvem is lenne bemenni, de szerdán ZH, meg Forma-1... inkább maradok itthon. Mára ennyi elég volt és anélkül, hogy véget ért volna, kijelenthetjük: