Szándékosan nem írtam az utolsó pár hétben a klinikai tárgyak gyakorlatáról. Kíváncsi voltam, hogy milyenek lesznek, nem akartam elhamarkodottan írni róluk már a legelején. Bizonyos fokú kíváncsiság és izgatottság azért volt bennem, elvégre az első három évi gyakorlatok többsége arról szólt, hogy ülsz egy tanteremben és körmölsz.

Miután visszakerültünk a blokkgyakorlatokról, mindenki üde és vidám volt, elvégre oda jelentkezett, ahova szeretett volna és vagy azért örült, mert ténylegesen sikerült mindent kipróbálnia, vagy azért mert pont úgy ejtették le magasról, ahogyan az illető arra számított. Aztán jött a fekete leves. Az invazív radiológia mindig is érdekelt, így a hétfő reggeli radi előadásra már csak ezért is be kellett menni. Magával az előadás anyagával nem is lett volna gond, ha nem egy teljesen érdektelenül előadó faszi tartja 200 embernek egy 150 fős előadóban. A vége felért egy öngyilkossággal, de nem is ez a gond igazából. Szcintigráfiákról volt szó, ami nyilván fontos és bizonyos szempontból érdekes is... de nem hiszem, hogy másfél órás gyorstalpaló mellett igazából ténylegesen minden egyes dián lévő kóros elváltozást fel tudtunk egyáltalán ismerni. Rosszul volt felépítve, a figyelmet meg nagyon nem kötötte le. Ilyen alapon ezeket már elnézést a kifejezésért de otthon seggelve is meg tudtam volna nézegetni, majd tanulni. Úgy hallottam, hogy a következő heti előadáson már csak 30-an voltak... what a pity

Itt kell kitérnem Flaskó tanár úr és az urológiai klinika roppant érdekes előadásaira. Bár az urológia az első szakaszban volt, ráadásul nem is nagyon érdekel maga a tantárgy, mégis egyetemi éveim egyik legpazarabbul felépített előadásaiként fogok rájuk emlékezni. Maguk az előadások nem éppen a legkényelmesebb időpontban lettek meghirdetve (du 2kor általában mindenki végzett a kötelező gyakorlatokkal, akkor ugyan kinek van kedve visszamenni 4re egy nem kötelező előadásra) ennek ellenére mindig stabil 50-60 fő látogatta a fejtágításokat. A 45 perces előadások felépítése általában ebből állt:

• 10-15 perc klinikai esettanulmány az éppen ott gyógyuló betegállományból válogatva, lehetőleg az előadáshoz kapcsolódóan
• 20-25 perc velős tananyag, nem elveszve a részletekben, lefedve a betegségek és a hozzá kapcsolódó vizsgálatokat, megemlítve a velük előforduló diagnosztikai hibák 90%-át. Ha a hallgatóság fáradt, pár személyes történet becsempészése, vagy nagy hírességek megemlítése, akik szintén az adott betegségben szenvedtek.
• Utolsó 5 perc Take home message. Útravaló otthonra, mit kell mindenképp megjegyezned.

Ha minden tantárgy előadása hasonlóképp lenne felépítve, garantáltan sokkal többen látogatnák az előadásokat. Megjegyzem itt azért sok múlik az előadó személyes karizmáján és szakmájához fűződő alázatán is. 

A keddi trauma gyak a sebellátóban kezdődött... alapvetően semmi gondom az egésszel, sőt mivel oda járok be, ezért örülnöm kellett volna, hogy oda megyek, ahol nagyon újat már nem tudnak mutatni, megcsillogtathatom esetleges tudásom, de őszintén szólva egyszerűen ordítani tudtam volna. Nem hiába nevezik ezt a Grace klinikában 'the pit' -nek, amit sokféleképpen lehetne fordítani, az lesz a legjobb, ha ezt a feladatot mindenkinek meghagyom. Nem tudok elmenni afelett ugyanis, hogy hogy várhatják el egy egyszerű medikustól, hogy bármit is lásson egy 20 négyzetméteres szobában lévő sima 'excisio, sebtoilette, suturából', ha 30an vagyunk bent. Semmire se való az egész, a külföldi hallgatókkal is ezt csinálták, csak annyit értek el vele, hogy több beteg rosszul lett, mivel elszívták előle a levegőt. Nem tudom hibáztatni az osztályt, elvégre máshol máshogyan ezt megmutatni nem tudja. De menjünk tovább...

Bár az urológia gyakok jóformán egy szemináriumi teremben zajlottak (érthetően, ott már számoltak azzal, hogy teljesen felesleges bevezényelni 30 embert egy kórterembe) az egész félévben, legalább korrektül felkészítettek a vizsgára, szabadidőnkben bármikor bemehettünk az ambulanciára gyakorolni (RDV, vérvétel...stb.), ha pedig külön késztetést éreztél nyáron szeretettel várnak a műtőbe. Valószínűleg én is be fogok menni párszor, a laparoszkópnak ott szélesebb felhasználásával ismerkedhetek meg, mint traumán.

Az első sebészet gyakorlatról elegánsan 25 percet késett az orvos, aki mint kiderült egy műtétről kijőve értesült arról, hogy neki most érsebészet gyakorlatot kellene tartania 2 ÁOK-os csoportnak, mert aki eredetileg tartotta volna, az még nem ért be (?). 2 ÁOK csoport, nagyjából 55-60 fő... el lehet képzelni milyen lehet ez. Minden elismerésem az övé, hisz mindezek ellenére egy elég korrekt bevezetőt tartott a thrombendarteriectomiától kezdve az egyszerű visszér műtétekig mindezt a diagnosztikai dolgokkal megspékelve (pl.:DSA) mégis azt kell, hogy mondjam vegyes érzelmeket keltett bennem amikor a folyosóra kihozta egyik betegét, majd simán ott levetkőztette, hogy lássuk milyen műtéti vágásokat ejtettek a belső combján, miközben ugyebár látogatási idő volt. Szerencsére a 60-as éveiben járó faszi nem volt rest levenni a gatyát, de tekintettel arra, hogy kb. az elöl álló 20 ember látott bármit is az egészből... nem biztos, hogy láttam értelmét tovább firtatni a dolgot, mire pont megjött az eredetileg kiírt vezetőnk. Átkísért minket egy szemináriumi terembe és a maradék fél órában egy kis túlzással kb. 100 diás szemináriumot akart megtartani röpke 30 perc alatt. Az idővel nyilvánvalóan nem volt tisztában, hisz az első 10 perc ugyanúgy az érsebészet részletes történetével ment el... Nem mondom azt, hogy nem fontos, de most komolyan: ennyit látva inkább kiábrándul az ember az egészből semmint, hogy tényleg is felkeltsék az érdeklődését.

Radiológia gyakon kb. ugyanez volt a helyzet, csinos 40 perces késés után az még hagyján, hogy az angol diasort kezdte el levetíteni, de könyörgöm: ha életünkben először látunk teljes test szcintigráfiát akkor ne azzal menjen el az óra fele, hogy ilyen scaneket nézünk, majd mint találós kérdés lövi fel a különböző képeket. Nyilván a csoport többségének fingja sincs az egészről, erre meg oltogat, hogy semmit se tudunk. (Köszi utólag is, de az anat intézet már felnyalatta velünk a padlót 7x, így újat nem mondtál.) Ami értelme volt az egésznek, az az utána lévő nukleáris medicina intézet bejárása volt. Itt láthatta az ember, hogy hogy nézne ki egy klinika, ha magánkézben folyna a betegellátás. Megmutatom, kb így:

Az elmúlt héten egyébként volt szerencsém az egyetemen egy egy évvel feljebb járó ismerősömmel kávézni, elbeszélgetni ő hogyan látja az elmúlt szemesztert és hogyan látja jövőjét. Korábban én már beszámoltam a sebészet blokkgyakorlatomról, megkérdeztem ő hogyan látta a sajátját. Sajnos túl sok jóval nem tudott szolgálni. A gyerekgyógyon az osztályvezető leugatta őket, hogy az orvostanhallgatóknak 2 hét alatt csak a kézmosást (!) kell megtanulniuk helyesen végezni, hiszen állandóan ők viszik be a különböző baktériumokat, így ne is álmodjanak, bármiféle gyakorlatról. Biztos van benne igazság, amit a doki mondott, a hallgatók mégsem tudtak hitelt adni szavainak, amikor szembesültek a kis betegek hozzátartozóinak finoman szólva is alacsony higiéniai elvárásaival. Hat órán keresztül a falat támasztani meg nem buli. 

Nem tudom, hogy kik jártak jobban, ugyanis mások neuróra mentek. Ott az intézetvezető kerek perec kijelentette, hogy anno az egyetemet 80 fős évfolyamokra tervezték, most külföldiekkel együtt 5x ennyien vagyunk, így lehetetlenség normális gyakorlatot tartani, de mivel azt sem akarja, hogy unatkozzanak a kedves hallgatók, ezért minden nap az intézettől valaki szemináriumot fog tartani (hogy a koszon kívül más is ragadjon rájuk).

Megjegyzés: Remélem, hogy azért lesznek változások a fentebb említett órákkal kapcsolatban, elvégre ez csak a 11-12. hét tapasztalata