Az utóbbi hetekben az egyetemről hazajövök, kaja, pia egy gyors szundi, majd du. 4-6-tól kezdve tanulás kb. 10-ig. Nem egy nagy rutin, de a realitások talaján maradva a szürke hétköznapok szinte mindenkinek így néznek ki. Este aztán a TV-ben természetesen semmi értelmes nem megy, bár néha azért a Discovery-n tudok röhögni egy sort... Tudományos ismeretterjesztő csatornának indult, aztán ma már a Cefrekirályokat nézheted, nem mintha ezt a magyaroknak külön be kellene mutatni :D Erről épp volt is egy Index-cikk. Ettől függetlenül, a realityk felé való elmozdulás nem feltétlen rossz lépés, tényleg szórakoztatóan próbálják megmutatni egyes emberek különös élethelyzeteit. Az attraktorra pedig külön kíváncsi leszek. De térjünk vissza az eredeti témára....

Ha a szokásos taposómalom után még van bennem annyi szusz, hogy hajlandó legyek előadásokat hallgatni, akkor irány a TED.com. Velük igazából Orvosi Pszichológia II-n ismerkedtem meg, a gyakvez mutatott be egy előadást. Nem volt valami nagy szám, de azért gondoltam megnézem mit tudnak.

A TED (Technology, Entertainment, Design – technológia, szórakoztatás, dizájn) konferenciák globális sorozata, melyeket a non-profitThe Sapling Foundation (alapítvány) rendez. A konferenciák témáját kifejezi a szervezők fő jelszava: „ideas worth spreading”, azaz olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A rendezvény különlegessége, hogy az előadók számára csupán 18 perc áll rendelkezésre, hogy átadják az információt, amit kívánnak, ugyanakkor inspirálják a hallgatóikat.

A TED weboldalán lehetőség van a videók feliratozására, ennek eredményeképpen már több mint 600 videó érhető el magyar felirattal. - olvashatjuk a wikipédián.

A nap végén kinek ne lenne 20 perce, hogy egy ilyen videót megnézzen? A legjobb az egészben, hogy Androidon ill. iOS-en is elérhetőek, így este az ágyban fekve is simán nézhetőek, felirat pedig a legtöbb videóhoz elérhető.

A TED megismeréséhez, hagy hozzak egy személyes történetet:

Hogy a sors akarta-e, vagy csak így alakult de ősszel a traumára behoztak egy súlyos gangrénás lábú cukorbeteget. Nem tudom, hogy tudott úgy élni, de a lába szörnyű állapotban volt. A szaga még hagyján, hogy 5 méteres körzetben is érezhető volt, de az ápolóval amikor leszedtük a gézt, az gyakorlatilag a rajta maradt bőrrel együtt jött le. A személyzet többsége megbotránkozott, hogy hogy hagyhatja el magát ennyire egy ember... Amúgy lehetett látni rajta, hogy meglehetősen visszahúzódó, introvertált személyről van szó. Sajnos az ügyeleti ambulancián arra végképp nincs idő, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak, a felvilágosításról meg ne is beszéljünk. Az adott helyzetben az ügyelő doki az ügyelet szempontjából a legjobb dolgot tette: átirányítás a klinika sebészetre, ott majd amputálják. Nem akart senki ezzel foglalkozni. Meglehetősen felkavaró élmény volt, hogy egy beteget 5 perc alatt így "elintéztek", annak ellenére, hogy már tényleg nem lehetett azzal a lábbal mit kezdeni.

Utólag beszéltünk az esetről éjfél környékén, mikorra az esti nagy roham csendesedni látszott. Szerencsétlen egy helyzet volt, hisz a cukorbeteg mellett még további 30 (!) sérült várt az ambulancián. Egy ilyen szituációban ha folyamatosan jönnek a betegek, véletlen beesik 1-2 felvétel osztályra (és itt beszélhetnénk arról, hogy miért kerül legalább 10-15 percbe egy betegfelvétel, miért kell a kórlapokat még mindig kézzel kitölteni és miért nem lehet az egész rendszert digitálisan kezelni), vagy jön egy shockis, akkor a szó legszorosabb értelmében borul az egész ügyelet. Volt már olyan szituáció, amikor a biztonsági őröknek kellett a rendet fenntartani a folyosón, mert a betegek türelmetlenek voltak. 1 szó mint 100: a helyzetet a magyar egészségügyhöz mérten még így is jól kezelték, de magamban mély nyomokat hagyott.

Másnap telepítettem a telefonomra a TED alkalmazását, és az első videó amit megláttam az ez volt: 

A videó megnézése előtt, hogy őszinte legyek nem volt ideálom, vagy példaképem a szemem előtt, ha arra gondoltam, hogy milyen orvos szeretnék lenni. Ha meg is kérdezték az emberek általában elvicceltem a dolgot, ahogy azt már korábban olvashattátok. A megnézése után komolyan elgondolkodtam a dolgon, eszembe jutott a mi esetünk és az, hogy mi hogyan kezeltük a helyzetet. Magamnak mondok ellent, de koránt sem úgy, ahogy egy ideális helyzetben, azt lehetett volna.

"Sometimes I think back to that night in the E.R. seven years ago...  I'd say, as a doctor, I delivered the best clinical care I could,but as a human being, I let you down. You didn't need my judgment and my contempt. You needed my empathy and compassion, and above all else, you needed a doctor who was willing to consider maybe you didn't let the system down. Maybe the system, of which I was a part, was letting you down. If you're watching this now, I hope you can forgive me." 

ezeknek a soroknak a hallgatása alatt találkoztam azzal az érzéssel, hogy "igen, ilyennek kellene lenni".A videó eléggé felnyitotta a szemem, és lényegében ez a TED-nek is az alapvető célja: Mutasson egy más perspektívát, állj máshogy az élet dolgaihoz. Peter Attia hozzáállását és kiállását pedig követendő példának tartom.

De beszéljünk könnyebb témákról is, még ezen kívül egy videót ajánlok a figyelmetekbe, az pedig Kelly McGonigal videója, aki negyed órában megmagyarázza, hogy miért is jó a stressz az életedben. Elgondolkodtató. Ha nehezebb időszakok jönnek az életemben, akkor tutira előveszem. Eddig már kb. 4x néztem meg.

De ugyanúgy ajánlhatnám Russel Foster: Miért alszunk? c. parádés és szórakoztató előadását.

Az appra naponta egy videót tesznek fel, abszolút lehet velük tartani a lépést, van amikor építészet, művészet, vagy éppen technológia a téma... szóval kb. olyan mint a Mindentudás Egyeteme még emészthetőbb formában. Esti mesének tökéletes. A videók letölthetőek, akár felirattal akár nélküle.

Szemezgessetek kedvetekre, nekem eddig ezek voltak a legjobbak a temérdek színvonalas előadás közül.