Ez valami elképesztő ... mindig megfogadom, hogy nem megyek a Fórumba, ha kuponos napok vannak... főleg nem hétvégén. Ennek ellenére balgaságom és lustaságom győzött, csütörtök-péntek helyett szombat du-ra csak beestem. Valami elképesztő, hogy mennyi ember volt benn. Az hagyján, hogy a próbafülkékre várni kellett, de az azért mégse normális, hogy a C&A összes (!) pénztáránál laza 15-20 méteres sorok voltak. Nyilván ki kell használni az árengedményeket, de amikor láttam, hogy egy utolsó darabos 1500 forintos felsőn veszekedik két csaj, hogy most kié legyen... no akkor kezdtem el egy kicsit agorafóbiás lenni. Mint a fekete péntek az USA-ban, komolyan.

Már rég nem írtam blogbejegyzést, van is néhány poszttémám, amit sajnos időhiány miatt eddig nem tudtam megírni. Tegnap túrázni voltunk a Mátrába, bár nem volt olyan jó idő, azért volt ennek a ködös-latyakos időnek is a szépsége. Üröm az örömben, hogy mikor hazajöttünk, az ABC előtt lelakatolt biciklimről ellopták a hátsó kereket. Ezt azért eméssze meg mindenki. Nem magát a biciklit lopták el, hanem magát a hátsó kereket. Ha már ennyire ********** valaki, akkor legalább lopná el az egészet, nem? Hihetetlen.

Orvostanhallgatóként minden tanárunk már az első éven szembesített minket azzal, ha megkérdezik majd tőlünk a rokonok, hogy mit kezdtünk magunkkal az érettségi után és netalántán még vagyunk olyan merészek, hogy benyögjük orvostanhallgatók vagyunk két válaszút létezik a beszélgetés folytatására:

Rendhagyó poszt a mai, ugyanis egyben webajánló is. Anno régen a gimiben vadabbnál vadabb dolgokat néztünk a net hőskorában, a jó ég tudja, ki talált rá egyik kedvenc oldalunkra a rotten.com-ra. Nyers, naturalista egyszerűségével azonnal letaglózott mindenkit. Visszagondolva eléggé aberrált gyerekek voltunk, de na... mindenki kereste a saját határait és ugyan ki ne emlékezne a Hulla jó, vagy a Cannibal Holokaust c. inkább hírhedt semmint nagy sikerű, de mégis örök klasszikusokra. 

A baromkodást leszámítva személy szerint azért nézegettem a lapot, mert tényleg olyan eseteket mutattak be, ami bár nagy hírértékkel nem bírt, mégis a mainstream híroldalakon ilyen belsős képanyagot garantáltan nem talált az ember. Ha ezeket a leggusztustalanabb eseteket kibírtam, tudtam, hogy olyan iszonyatosan nagy baj nem történhet az egyetemen boncolás alatt. Bár az oldal lassan 2 éve nem frissült, néha még a regisztrált felhasználók fel-felnéznek hátha van-e valami változás az egésszel kapcsolatban. Az oldal megtekintését gyengébb idegzetűeknek határozottan nem ajánlom.

Kérdeztétek páran, hogy a sebellátóban lényegében mi is történik? Nos, ezt a traumatológia gyakorlat megmutatta, mégis az alábbi képek hűen reprezentálják az alapellátást. A honlapon futball szurkoló kocsmai verekedéseként van írva, ha jól emlékszem. Máskülönben mákja van, mert felületes sérülésekről van szó. Excisio, sebtoilette, sutura és mehet dolgára.

Szerencsére a technika fejlődésével gyakorlatilag lehetőségek végtelen tárházával találkozhatunk a neten, csak észre kell vennünk. Nem csak szakkönyvet, de gyógyszer(eke)t, sebészeti eszközöket és relikviákat is lehet venni különféle online áruházakban.

Az egyik gödöllői ismerős így tudott venni Iphonehoz bevizsgált EKG monitorozó tokot. A betegek nagy része így is csak pislog mint hal a szatyorban, hogy wtf. Az EKG-t le is lehet egyébként menteni a telóra, aztán felhőbe fellőve, gyakorlatilag bárhol elő lehet kapni újból. (normális EKG monitor 40e-től indul, határ a csillagos ég) A rendszer fényévekkel le van maradva (a kartonozó DOS program win7-en egyszerűen zseniális :D), de a lelkiismeretesebb dokik azért próbálnak haladni a korral. Alább látható egy bemutató videó az egészről:

Egyik haverommal betadine-t és hidrogén-peroxidot akartunk venni otthonra, ha beleset van otthon, akkor azt is el tudjuk látni, anélkül, hogy a traumára be kellene ugrani, de mikor megláttuk a horribilis hazai árakat egyből nyúltunk a gép után. Vicc, hogy 2 dl H2O2 a gyógyszertárba 3-400 forintos áron van, a neten portugáliából 2 litert tudtunk ugyanennyiért venni postaköltséggel együtt (!). Ugyanez érvényes a betadinra, annyi különbséggel, hogy az Taiwanról jött. 

Főorvosok, szakorvosok a szakmájukba vágó régebbi szakkönyvek és eszközök ajándékozásától általában elalélnak. Kiállítják a szobájukban, mesélnek róla, régen hogyan csinálták.... (így van az egyik urológusnál pl. a Kovács-féle kőmosó katéter kirakva, ami régebben frenetikus egy eszköz lehetett) bármilyen alkalomra kiváló választás itt kezdeni.

Ami engem ledöbbentett az az, hogy az Ebayen gyakorlatilag plasztinált modelleket is lehet kapni, ami azért felvet bizonyos etikai aggályokat (legalábbis bennem). Nyilván oktatási célra vannak kipreparálva a modellek (legtöbb ilyet Pesten az Anatómiai múzeumban látni, de egyetemek bőrklinikáján illetve a patológián is találkozhat velük az ember szép számmal) de mégis, hogy ezzel kereskedjenek? Számomra kicsit beteges. És akkor még nem is említettem azt az 1800-as évek végén meghalt ember holttestét, ami ajándék koporsóval szintén oktatási célra kiváló állapotban eladó szintén ugyanitt. Megmondom őszintén nem is tudom, hogy egyáltalán legális-e ezeket nemcsak, hogy eladni, de akár venni is elvégre mégiscsak szervekről van szó. Bár itt is ki lehetne térni, hogy hány medikus szobájában van elfekvőben egy egy koponya, de az meghaladná jelen poszt terjedelmét... Egyébként hogy mire is gondolok és hogyan is néz ki ez alább láthatjátok:

Személy szerint a posztot amúgy az ihlette, hogy sikerült Ausztriából 19€-ért egy német nyelvű általános sebészeti könyvet rendelnem a booklooker.de segítségével (Thieme Chirurgie Schnitt für Schnitt). Ez töredéke a medicinás áraknak(Az egyik vizsgám előtt 1 nappal vettem észre, hogy a Gaál Csabából hiányzik 25 oldal. Szarul kötötték, blokk természetesen már sehol, így visszavenni nem fogják. Költői kérdés: Akkor ha megveszek egy ilyen könyvet, akkor mind az 1300 oldalt nézzem át egyenként, hogy megfelelően van-e kötve? Ritkán veszek eredetibe könyvet az áruk miatt, de amit ha megveszek az legalább lenne megfelelő minőségű... Mindegy, legközelebb már jobban fogok figyelni ha 15.000 Ft felett vásárolok). Amúgy általában használtan, makulátlan állapotban rengeteg ilyen könyv van leértékelve. A faszi teljesen megértő volt, annak ellenére, hogy nem másnap utaltam neki Paypal-on az ünnepekre való tekintettel. A hátrányt is meg kell említeni: a Hermes jelenleg nem találja a lakcímem :D, ennek ellenére remélem, hogy ami késik, nem múlik és még a hónapban megérkezik.

UPDATE: Teljesen véletlenül észrevettem, hogy ma a Totalcar is az online vásárlással foglalkozik: http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2014/01/17/almaid_kutyui_harmadaron/

Belgyógy vizsga után muszáj voltam a hétvégén bemenni egy kis gyakorlatra a kórházba. Felidegesített az egész vizsga... Hogy kaphat egy hallgatótársam 4-est (!), hogy azt mondja, a tüdő az epigastriumban található, nekem meg visszarendelve... mindegy, ez azért elég meredek volt szerintem. Már rég megtanultam, hogy ilyenkor a leghatásosabb ha beveszem a jó öreg leszarom tablettát és elfelejtem az egészet. Mindenesetre ez a ma esti ügyelet, kellett mint egy falat kenyér. 

Hó eleje van, ilyenkor jön meg a fizu, mindenki gavallérkodik (az utóbbi időben annyira szofisztikáltan fogalmazok, hogy már fáj :D ), hát még, hogy hétvége van, így ha a kezdő gyakorlatot kereső ember be akar menni a traumára, akkor bizony ilyenkor találhat mindent, mi szem szájnak ingere. Amúgy is régen voltam, jó volt legalább így kiszellőztetni az agyam.

Délután 3-6-ig sebellátós munkák tömege (mivel többnyire az erre az időre jellemző sérülések jöttek elő, így ezt majd egy külön posztban írom meg a jövő hétre), utána pedig 3 műtéthez kellett asszisztencia. Műtősnő bár nem ismert, iszonyat rendes volt. Hangulatra pedig nem lehetett panasz, minimal beat, közben sztorizgatás karácsonyról/újévről, amihez még néha a beteg is hozzászólt... soha rosszabbat, komolyan.

Napi tapasztalat: Ha a beteg egy adott testrészen, de több sebből vérzik, figyelj oda ha adod be a lidocaint, mert "visszanyalhat a fagyi." Illusztráció alább:

Pedig ez általában fejsérüléseknél szokott előfordulni... Ott néha nehéz beadni az érzéstelenítőt és a kezdőkkel általában el lehet játszani, hogy akkora nyomást állítunk elő, hogy a fecsit egyszerűen ledobja a tű, aztán meg megy szerteszéjjel... Ráadásul ez a naci még soha nem volt rajtam. Anyám örülni fog ha viszem haza mosni.... 

Orvostanhallgatókként az első években néha nem tudtuk miért is tanulunk olyan tárgyakat mint pl. az orvostörténelem. Egy vicc volt az egész, de ennek ellenére pár gondolatot csak elültettek az ember agyában, aztán hogy-hogy, hogy nem, a lézersebészeti kurzuson (később beszámolok róla, stay tuned) kezem közé akadt Dr. Jakó Géza - Életutam, Memoirs c. könyve (2011, NDP kiadó).

Nomen est omen, a cím mindent elárul, tehát ne egy Gyűrűk Urát várjon az ember tőle. Nagy orvosok nyugdíjas éveikben állítólag mindig írnak egy könyvet saját életükről, kvázi nekrológot. Ez olyan mint az egyes klinikák klinikaigazgatóinak freskói az ódon folyosók falán. Már-már hagyomány, és ugyan ki akarná ezt megszakítani?

A képzés kezdetén a többség (így én is) kap az élettől egy nagy büdös pofont, aztán még ha hozzá is szok az ember a megpróbáltatásokhoz, azért csak eszébe jut, hogy de jó lenne megkérdezni az idősebbeket, hogy anno ők, hogy csinálták... Ez különösen akkor igaz, ha történetesen egy orvos sincs a családban. Még egy ok, hogy levegyem ezt a könyvet a polcról. Gondoltam magamban.

Jakó Géza életútját elmesélni nem szeretném, akit érdekel az nyugodtan megtalálja röviden a neten, hosszabban pedig a könyvtárban (190 oldal, olvasmányos, így pár óra alatt végez vele az ember). A gondolatokat, amik viszont feljöttek az olvasás során azt viszont meg szeretném osztani Veletek.

A könyvet személy szerint üres félóráimban olvastam, kicsit fel is töltött, hogy végre nem egy olyan könyvet veszek kezembe, amiből tanulni kellene. Visszagondolva magamnak se kívánnék teljesebb, kalandosabb életet, mint amilyen Jakó Gézáé volt. Röviden: Túlélni a II. világháború viszontagságait, majd pusztán orvosi kötelezettségének eleget téve disszidálni kényszerült. Találkozott több amerikai elnökkel, új műtéti eljárásokat dolgozott ki, gyakorlatilag elért mindent, amit egy orvos az USA-ban elérhet.

A fejezeteket olvasva jöttem rá, hogy mennyi tehetséges magyar vándorolt anno ki és mennyire nem értékeljük azokat az embereket, akik miatt még ma is mindenhol elismeréssel beszélnek a magyar orvosokról. Pusztán az elégedettséggel tölt el, hogy a fül-orr-gégészetben (és ki tudja még hány szakágban) több olyan úttörő alakja is volt/van az országnak, akik ténylegesen a világ élvonalába tartoztak és tartoznak mind a mai napig. Mai medikusként nemcsak, hogy példaként kell rájuk tekinteni, de ténylegesen is úgy érzem, folytatni kell örökségüket. 

Érdekes volt olvasni, hogy egy külföldön megbecsült orvos, hogyan harcolta ki magának az elismertséget, mit gondolt adott helyzetekben, hogyan vezette életét. Elbeszélésében érződött, hogy büszke arra, amit elért, teljes joggal. Sok kérdésemre választ kaptam, de legalább még ennyi új is felötlött bennem. Bár hasonlóságot fedezhetünk fel a mai elvándorló orvosok helyzetében, neki az egyetlen helyes és logikus döntés a disszidálás volt. Sokszor a "segíts magadon, az Isten is megsegít" filozófiát véltem felfedezni a sorok olvasása közt. Gondolom a könyv rövid terjedelmére való tekintettel sajnos nem tehette meg doktor úr, hogy világnézetét kifejtse. Bár politikai nézetéről pár oldalon keresztül beszámol a könyv vége felé közeledve, nem igazán tudtam hova tenni az egészet, ugyanis annak már nem jutott hely, hogy mindezt el is magyarázza, így nem tudtam vele teljes mértékben egyet érteni (de ez legyen a legnagyobb probléma). Személy szerint mégis kíváncsi lettem volna azokra az érzésekre, benyomásokra is amik élete során érték (pl. hogyan találkozott feleségével ...stb), ami alapján nagyobb betekintést kaphattunk volna a sikeres orvos mellett, mint civil ember életébe. Egy fiatal medikus legjobban szerintem arra kíváncsi, hogy hogyan fogja tudni összeegyeztetni hivatását  magánéletével, családjával. Ezekről sajnos keveset olvastam, de szó nem érheti a ház elejét, elvégre nem egy életvezetési tanácsadásra, vagy egy bulvárújságra neveztem be.

Összességében véve első ilyen jellegű könyvet olvasván kellemes meglepetésben volt részem. Jó olvasni, látni, hallani, hogy azonos hivatással rendelkező emberek, hogyan próbáltak megfelelni maguknak. A szakkolinak van még  A tanár is volt diák c. beszélgetései, azokra is érdemes elmenni.

Áldott, kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!

PS.: köv. bejegyzést leghamarabb szerintem csak január elején tudom majd publikálni a vizsgaidőszak miatt.